73...99

A kaland lejárt. Sok sztori lemaradt, de tettem egy pár képet és videócskát. Jó szórakozást!

Dél Afrika

A képek alatt van egy rövid sor, hogy lehessen érteni miről is van szó. Ha van kérdés, akkor jöhetnek.



Következtetés:

ha adódik a lehetőség, akkor menni kell!

56-72

Már elég sok levelet kaptam, hogy miért nem írok, de a választ mindenki tudja. Az utóbbi 3 hétben mindenféle történt. Kezdem az utólsó héttel, mert az a legfrissebb. Végre a sok munka után kaptam egy pár szabadnapot, de nem azért, mert az itteni OB úgy gondolta, hogy végre megérdemlek egy kis pihenést, hanem azért, mert a vízumom jár le április 30.-án és 30 nappal a lejárta előtt kell kérni a hosszabítást. Így a harmadik tanfolyamom lejárta után kaptam 2 hét szabadot, amiből az első hetet kimondottan arra kaptam, hogy intézzem el a vízumot. Érdekes módon, sokkal hamarabb ment az egész dolog mint bárki is gondolta volna. 40 perc alatt elfogadták minden papíromat és 30 nap múlva készen lesz. Ez megvolt és máris készen álltam a jól kiérdemelt szabadnapjaimra. Két napig nem csináltam semmi, aludtam és gondolkoztam hova menjek, mert itt van mit csinálni csak legyen pénzed és esetleg valaki akivel menj, hogy tudd megbeszelni az élményeket. Amíg gondolkoztam és olvasgattam a Lonely Planetet, hogy hova menjek, megérkezett a finn kolega, akinek még két napja volt hátra és repült haza. Kihívott a városba egy utólsó sörözésre/pizzazásra. Nagyon érdekes este volt, ennyi verekedést rég nem láttam. Volt fiú/fiú, lány/lány, lány/fiú. Nemtom mi ütött az emberekbe de bárhova mentünk mindenütt verekedtek. A lényeg, hogy mi jót szórakoztunk. Másnap elmentem Plettenberg Bay-be. Úgy döntöttem ott fogok lenni a következő 3 szabadnapomban, mert onnan elérhető egy csomó dolog.
Egy ügyes kis backapcker-ben aludtam (http://www.albergo.co.za/) és onnan mindenféle aktivitást berendezhettél magadnak. Első nap csak egyet sétáltam a parton és néztem az ajánlatokat. Másnap elmentem a bungee-ra. A világ legnagyobb bungee-ja. Nagyon vagány. Sajnos nemtom elmagyarazni az érzést. Ki kell probalni. Majd hazaérek megmutatom a videót a szökésemről. http://faceadrenalin.com/ - ez az oldaluk, nagyon profi munkát végeznek a fiúk. Délután elmentem egy állatparkba, itt "game reserve"-nek nevezik. Olyan mint egy nagy állatkert, csak nincsen semmi rács. Lóháton néztük meg a parkot két óra alatt. Itt a park oldala: http://www.plettenbergbaygamereserve.com. Szép volt s minden, mert láttam vízilovat, orrszarvút, zebrát, zsiráfot, meg minden egyebet, de nem volt az az igazi vadon érzés. Az egész park 2000 hektár, amiből 40 az oroszlánok területe. Ök elvannak kerítve és ha lóháton nézed meg a parkot, nyilván nem mehetsz be. Úgyhogy az kimaradt. Főleg azért éreztem azt, hogy olyan mint egy nagy állatkert és nem vadon, mert egyes helyeken látod a villanyoszlopokat a parkon átmenni. Na de attól eltekintve irtó jó érzés az állatok között lovagolni, mert így nem szaladnak el. Majdnem mindegyik állatot 4-5 méterre látod tőled és semmi rács. A következő nap, megint nagy élmény volt, mert úgy döntöttem megyek szörfözni. Hihetetlenül nehéz dolog. Olyan könnyűnek tűnik, de mikor ott vagy, teljesen más. Elmondja az oktató, hogy szépen evezz a kezeddel és mikor ott a hullám felszöksz és kész. Megint nyeltem egy tonna vizet. 2 óra alatt négyszer sikerült felállnom a deszkára, de az mindent megért. Olyan vagány érzés mikor elkapod a hullámot, attól a pillanattól amikor kezdődik és egész végig mész vele amíg a parton leáll. Két óra után hullafáradt voltam. Ma reggel kimentem nézzem meg a napkeltét és delfinek után leskelődtem, mert azt mondták a backpackerben dolgozó emberkék, ha kimész reggel 6 körül akkor láthatsz delfineket. Persze ott voltam és bámultam. Delfin nem volt, de volt vagy 5 szörfös, akik nagyon jól szórakoztak a nagy hullámokon. Egy adott pillanatban valami nagy szökött egyet gyorsan és azt hittem valamelyik szörfös, de hát az nem szökhet akkorát. Az volt a delfin amiért kimentem.

Nemrég visszaérkeztem Sedgefield-be a bázishoz, mert holnap megyek Grabouw-ba a másik bázishoz. Érkezik egy új csoport és kezdődik a munka. Grabouw egy szép hely, itt volt a harmadik tanfolyamom. Az ottani csoportról még nem írtam semmit. Az egy normális csoport volt, az egyedüli bajuk az volt, hogy nem igazán akartak rám hallgatni. Mindenképp sokkal jobb volt mint az első két tanfolyam. Unom a sok pötyögést és ha sokat írok ti is fogjátok unni az olvasást, így teszek képeket és majd képzeljétek oda a sztorikat. Még írok mikor lesz alkalmam.

54, 55

A nagy csúcskisérlet sajnos nem jött össze, különböző okokból, de főleg azért, mert egyedűl én voltam szabad és mindenki más dolgozott. Egyedül pedig nem akartam menni. A nagy túra helyett elmentem a néppel vásárolni. Érkezik egy 90 fős csoport és kamionnal mentünk vásárolni Amig hárman vásároltak, mi ötön járkaltunk intézni a bajainkat. Én a vizumomat kellett megérdeklődjem mert jár le, majd fizut kellett kivegyek stb... Qwa Qwa nevü városba voltunk, ami azt jelenti "Whiter than white", vagyis fehérebb mint fehér. A környéken van valami fehér homok és onnan kapta a nevét, de érdekes módon, az Apartheid ideje alatt 200 ezer feketét deportáltak ide. azért szar a sztori, mert a föld nem megmunkálható a környéken. Na de a város attól eltekintve fejlődött. Alább van egy pár kép a városról. Ketten voltunk fehérek az egész városban az egyik dél-afrikai kollégával. Minden szép és jó volt addig amig az egyik fekete oktató után kellett menjünk egy bárba. Bemegyünk egy ilyen kis gangba és a másik fekete oktató tart egy rövid útmutatót. "Tegyetek el telefont, pénzt és minden értékest úgy, hogy ti is nehezen tudjátok kivenni." Már kezdtem reszketni. Felmegyünk valami lépcsőkön, ott ül két pali, aki lemotóz, megtapogatja a hátizsákokat, hogy van-e fegyver vagy kés nálunk. A stresszfaktor csak nőtt. Onnan bemegyünk a bárba. Képzeljetek el 100 embert minimum kb. 400 négyzetméteren és ahogy belépsz abszolut mindenki megáll a tevékenységéből és téged néz és fütyöl. Rég nem voltam úgy beszarva. Elől ment a fekete oktató, utána egy angol önkéntes, aki mesztic, utána a dél-afrikai fehér oktató és leghátul persze én a beszari fehér oktató, aki szerencsére 6 hete itt van és a pofája nem teljesen fehér hanem piros a naptól. Valahogy megkaptuk a kollégánkat aki boldogan sörözött és biliárdozott. Ott vártunk amig szólt a vásárlóbrigád, hogy menjünk. Életem egyik leghosszabb órája volt. Jöttek oda egyenként a feketék, hogy ki vagyok, mi vagyok. Úton hazafele mesélem a kollégáknak, hogy bevoltam rezelve rendesen és ők erre: "láttuk, de nem volt miért aggódni, mert velünk voltál és ha mi ott vagyunk akkor nincs gond". Nem igazán tudott meggyőzni. Estére már nagyon fáradt voltam és úgy aludtam mint akit fejbeütöttek. 55 Ma megint ruhát mostam, fociztunk és majdnem sikerült összeverekednem egy itteni fehér oktatóval. Szerencsére nem lett semmi. Holnap utazok Grabouw-ba és ott leszek április 10.-éig. Írok, ahogy akad egy kis nett.

43,44,...53

Haha, az ördög farka még sem olyan fekete, mint amilyennek azt mondják. Minden féle formában megijesztegettek, hogy milyen szar lesz a tanfolyam. Csodák csodájára sokkal jobb volt. Nem mondom, hogy angyalként viselkedtek ezek a gyerkőcök, de már tudtam hogyan kell kezelni őket és kis szerencsém is volt: a szociális munkások is csatlakoztak. Aránylag hamar telt el a 10 nap és most várom a hétvégét. Itt minden héten kétszer változik egy oktató programja, soha nem tudod hol leszel jövő héten, kivéve ha 14 napos tanfolyamot tartasz :)). Jelenleg úgy néz ki vasárnap megyek Grabouw-ba. 5.-én kezdek egy 5 napos tanfolyamot. Holnap megyek fizut kivenni és költekezni Harrismithbe. Szombatra pedig nagy terveim vannak. 50 km-re vagyunk a világ második legnagyobb vizesésétől (Tugela-948m). Van egy rövid 2 órás túra, amely egy 3282 méteres csúcsra visz és onnan állítólag lehet látni a vizesést. A túra neve: Sentinel Hiking Trail, 2540 méterről indul és azon a 3282 méteres csúcson végződik, amelynek a neve Mont-aux-Sources. Alig várom! Viszem a gépet és ha lesz nett szombaton akkor teszek fel fotókat is. Amúgy a legnagyobb élmény a gyermekekkel a tanfolyamon a naplemente figyelése volt 2327 méteren.

Alább pár kép a gyerkőcökről és Zerge féle rend és fegyelemről :P.

8,9,10...42

Végre van kis időm írni. És persze van kis internet is. Az utóbbi pár hét írtó érdekes volt. Sok kajakozás és úszás után sikerült minden szükséges vizsgát letenni ahhoz, hogy oktathassak. Március elsején máris utazni kellett. Az első tanfolyamom 14 napos volt. 24 óra buszozás után megérkeztem a másik bázishoz. Harrismith nevezetű város mellett van. Itt minden tiszta hegy. Az alaptábor 1700 méter körül van. Onnan kiindulva az ideérkező csoportok a környékbeli hegyeket járkálják be. 2000 méter körül van minden túra és a legnagyobb csúcs 2327 m Babalebongi. A csoport ami értkezett 9 személyes volt és köztük volt olyan aki lopott, fegyverrel fenyegetett, verekedett, kokain, heroin stb. Az állam ad nekik egy második esélyt és résztvesznek egy csomó programon, többek között egy OB tanfolyamon. Persze ők nem akarnak részt venni ilyen dolgokon és a szociális munkások hazudnak nekik, hogy hotelbe lesznek, lovagolni fognak stb. A 9-ből 2 ember tudta, hogy sátorba fognak aludni. A tanfolyam maga nagyon vagány, rengeteg túra, sziklamászás, rappel, kenu és tevékenység. A probléma, hogy ezek a gyermekek egyáltalán nem értékelnek semmit ebből. Majdnem semmi nem tetszett nekik. Mindenért rinyáltak. Nem jó a kaja, sokat megyünk, süt a nap és minden egyébb. Pedig annyira egy vagány hely. Egyik nap túra közbe láttunk vagy 20 zebrát. Egész nap tudtam volna bámulni őket. Egy másik este mindenki sátorba volt és az oktató kolégámmal néztük a csillagokat. Hívtuk őket, de az sem érdekelte. Volt olyan nap is ahol lapáttal egymásnak szöktek, hogy őljék meg egymást. Szerencsére elmentek, de holnap érkezik egy másik rend. Állítólag ezek 5x olyan rosszak. A programom elég zsúfolt, ez a 10 napos tanfolyam után megyek egy újabb bázishoz, és így tovább április 19.-ig. Addig is minden nap sátorban alszok és majdnem minden nap összerakom és felszerelem. Olyan mintha csiga lennék. De már nagyon hozza szoktam.

7

Még mindig nem vagyok barát a vízzel és a tegnapi úszás közbe is ittam egy pár litret. Ez az új taktikám. Kiiszom az összes vizet, így nem kell majd se ússzak, se forgolózzak a kajakkal. :P

A lényeg az, hogy egész éjjel megint fájt a fejem és a szemem, asszem huzatot is kaptam. Reggel elég határozott voltam, hogy valamilyen módon elmenjek George-ba, ahol Old Car Show van. Az egyedüli gond, hogy nincs rendszeres busz, csak stoppolni lehet és nem igazán vagyok annyira bátor, hogy itt stoppoljak. Végül Shelagh, az egyik oktató kellett menjen a másik bázisba és pont George-on kellett átmenjen és pár óra múlva ugyanott vissza. Elvitt. Csináltam képet egy pár régi Ford T modell-ről. Megérkeztünk és az otthonról hozott szalonnát vettem elő. Mindenki boldogan majszolta. Holnap nagy nap van. Sok víz fog elfogyni a tóbol, vagyis kajakos nap.

6

A mai nap legnagyobb kalandja a hajó előkészítése volt. Most nemtudom a magyar szakszavát, de ők itt „whaler”-nek nevezik. Van hat evező és ügyesen lapátolnak a gyermekek. Igaz szabad napom volt, de szívesen segítettem, mert ez is egy új dolog. Később ruhát mostam, és egyet úsztam. Hihetetlen módon, azt a távot amit a tesztelésre hat és fél perc alatt kell megtenni, öt perc és 15 másodperc alatt tettem meg. Azt hittem belehalok. De ez egy másik tál tészta. Végül úgy döntöttünk az egyik koléganővel, hogy attól eltekintve, hogy máris sikerűlne a vizsga, addig dolgozunk rajta amíg 5 perc alá hozzuk. Végül a legkelemesebb élmény az volt, hogy sikerült egy kicsit netezni. Sajnos nem tudtam semmit feltölteni, de átküldtem Csillának egy pár képet és egy pár sort az utóbbi napokról. És hogy tehnikailag is fejlődjek, még egyszer felszereltem az ereszkedést.

5

Ma volt az első tréning napom. Megismertem a CC (course coordinator) -
t, akit úgy hívnak, hogy Owen. A mai tervben az ereszkedés és a vízi
tevékenységek ismertetése volt. Attól eltekintve, hogy más módszert
használnak az ereszkedésre, messzemenőleg nem volt annyira kihívó mint
a vízi dolog. Ennek több oka is van, és a legfontosabb az az, hogy nem
vagyok egy nagy úszó. A tréning végén egy csomó mindent kell tudjak. A
legérdekesebbnek ezekből a kajakkal való forgolózás tűnik, de miután
megiszol 1-2 liter vizet, már nem is annyira izgi. Miután megmutatta a
CC, hogy kell úszni, menteni, vízbe szökni stb. még kaptam egy jó
vastag könyvet a helyi procedurákról. Azt mondta ügyesen olvasgassam.
Holnap és holnapután szabadnap.

4

Ma egész jó nap volt. Reggel gyűlésen vettem részt, a CC (course
coordinator) elmagyarázta kinek mi a feladata. Én a felszereléseket
kellett átnézzem. Kezdetnek jó. Délután kajakoztunk a fiukkal,
tanultam fordulni a víz alatt. Vacsora előtt kimentünk vásárolni. A
legközelebbi város 5 km-re van. Vettünk édességet, azt soha nem
kapunk. Másképp minden egyebet. Finom reggelit, ebéded és vacsorát.
Vacsora után egyet pókereztünk. Egész jó társaság. Utána megnéztük a
Due Date címü filmet.

3

Az éjjel nagyon jót aludtam, a probléma az volt, hogy a reggeli
7.30-tól 8.15-ig tart és ha nem jelensz meg, nincs kaja. Reggeli után
volt útja titkárnőnek George-ba és a finn kolégával csatlakoztunk. Egy
csomó dolgot kellett vásárolnom. Legfontosabb egy vízi tevékenységekre
való cipő. A szandál nem jó, mert a pityókák védve kell legyenek. Majd
kellett egy pokróc, mert másképp csak a matracon van a hálózsákom és
persze egy kicsi párna. Megtudtam a finn lakótársamtól, aki két héttel
előttem ért ide, hogy betanítási idő alatt a program délután ötig tart
és utána hűlyére unod magad. Így gondoltam veszek egy könyvet is, de
nem tudtam eldönteni mit. Majd a következő alkalommal. Aztán vettem
még egy dél afrikai telefonkártyát, mert az orange drágának tűnik és
komplikáltnak. Amíg vártuk a titkárnőt, hogy jöjjön utánunk, beültünk
egy Mugg&Bean nevü kávézóba. Itt olyan finom szendvicset ettünk, hogy
az leírhatatlan. Este lefekvés előtt még a fiukkal kimentünk a
legközelebbi városba, Sedgefield, és egy sör mellett megnéztük a Dél
Afrika-Kenya focimeccset.

2

Elég fárasztó volt a mai nap. Sok utazás, egy csomó új dolog és szar
idő. Örvendtem, hogy valahogy megérkeztem, de elég ideges lettem mikor
láttam, hogy a szoba úgy néz ki mint egy elhagyatott istálló és a
fürdőszoba sem a legszebb és a víz az sós és minden összegyült. Na de
megoldódik valahogy...

Megerkeztem Londonba. Itt egy csomot tokoltem, konektort kerestem, ahhoz, hogy rajojjek hogy ezek a suketek mas konektort hasznalnak. Rajohettem volna: a rossze felen vezetnek az utnak, cm es inch, meter es merfold es mittomen meg mi. Na de a vegen jol jott ki mert csokkentettem a majd bekovetkezo meglepetesbol, mert elmentem ilyen atvaltot venni es ott kiderult, hogy afrikaban is mas van mint nalunk, es nem is olyan mint itt hanem egy harmadik tipus. Igy vettem ebbol is abbol is, hogy legyen. 20.05 kor indul a kovetkezo repulo Johannesburgba. Reggel 6.45-kor ott leszek. Onnan irok.

1

A mai nap arról szól, hogy repülés. Reggel voltam a nagykövetségen, mert Április 31-et írtak a vizumba és ez a dátum nem is létezik. Ez elméletileg azt jelenti addig ülök amíg eljön Április 31, gyakorlatilag, pedig azt, hogy hűlyére izgulok már 2 napja, hogy átengednek-e a határon vagy sem. Végül a nő vette az írószert és kijavította az 1-est 0-ásra. Mostmár csak azért izgulok, hogy a repjegyem visszafele Május 15-re szól.

15,15-kor indul a repülő, első csere London. Jelentkezek ahogy tudok.