56-72

Már elég sok levelet kaptam, hogy miért nem írok, de a választ mindenki tudja. Az utóbbi 3 hétben mindenféle történt. Kezdem az utólsó héttel, mert az a legfrissebb. Végre a sok munka után kaptam egy pár szabadnapot, de nem azért, mert az itteni OB úgy gondolta, hogy végre megérdemlek egy kis pihenést, hanem azért, mert a vízumom jár le április 30.-án és 30 nappal a lejárta előtt kell kérni a hosszabítást. Így a harmadik tanfolyamom lejárta után kaptam 2 hét szabadot, amiből az első hetet kimondottan arra kaptam, hogy intézzem el a vízumot. Érdekes módon, sokkal hamarabb ment az egész dolog mint bárki is gondolta volna. 40 perc alatt elfogadták minden papíromat és 30 nap múlva készen lesz. Ez megvolt és máris készen álltam a jól kiérdemelt szabadnapjaimra. Két napig nem csináltam semmi, aludtam és gondolkoztam hova menjek, mert itt van mit csinálni csak legyen pénzed és esetleg valaki akivel menj, hogy tudd megbeszelni az élményeket. Amíg gondolkoztam és olvasgattam a Lonely Planetet, hogy hova menjek, megérkezett a finn kolega, akinek még két napja volt hátra és repült haza. Kihívott a városba egy utólsó sörözésre/pizzazásra. Nagyon érdekes este volt, ennyi verekedést rég nem láttam. Volt fiú/fiú, lány/lány, lány/fiú. Nemtom mi ütött az emberekbe de bárhova mentünk mindenütt verekedtek. A lényeg, hogy mi jót szórakoztunk. Másnap elmentem Plettenberg Bay-be. Úgy döntöttem ott fogok lenni a következő 3 szabadnapomban, mert onnan elérhető egy csomó dolog.
Egy ügyes kis backapcker-ben aludtam (http://www.albergo.co.za/) és onnan mindenféle aktivitást berendezhettél magadnak. Első nap csak egyet sétáltam a parton és néztem az ajánlatokat. Másnap elmentem a bungee-ra. A világ legnagyobb bungee-ja. Nagyon vagány. Sajnos nemtom elmagyarazni az érzést. Ki kell probalni. Majd hazaérek megmutatom a videót a szökésemről. http://faceadrenalin.com/ - ez az oldaluk, nagyon profi munkát végeznek a fiúk. Délután elmentem egy állatparkba, itt "game reserve"-nek nevezik. Olyan mint egy nagy állatkert, csak nincsen semmi rács. Lóháton néztük meg a parkot két óra alatt. Itt a park oldala: http://www.plettenbergbaygamereserve.com. Szép volt s minden, mert láttam vízilovat, orrszarvút, zebrát, zsiráfot, meg minden egyebet, de nem volt az az igazi vadon érzés. Az egész park 2000 hektár, amiből 40 az oroszlánok területe. Ök elvannak kerítve és ha lóháton nézed meg a parkot, nyilván nem mehetsz be. Úgyhogy az kimaradt. Főleg azért éreztem azt, hogy olyan mint egy nagy állatkert és nem vadon, mert egyes helyeken látod a villanyoszlopokat a parkon átmenni. Na de attól eltekintve irtó jó érzés az állatok között lovagolni, mert így nem szaladnak el. Majdnem mindegyik állatot 4-5 méterre látod tőled és semmi rács. A következő nap, megint nagy élmény volt, mert úgy döntöttem megyek szörfözni. Hihetetlenül nehéz dolog. Olyan könnyűnek tűnik, de mikor ott vagy, teljesen más. Elmondja az oktató, hogy szépen evezz a kezeddel és mikor ott a hullám felszöksz és kész. Megint nyeltem egy tonna vizet. 2 óra alatt négyszer sikerült felállnom a deszkára, de az mindent megért. Olyan vagány érzés mikor elkapod a hullámot, attól a pillanattól amikor kezdődik és egész végig mész vele amíg a parton leáll. Két óra után hullafáradt voltam. Ma reggel kimentem nézzem meg a napkeltét és delfinek után leskelődtem, mert azt mondták a backpackerben dolgozó emberkék, ha kimész reggel 6 körül akkor láthatsz delfineket. Persze ott voltam és bámultam. Delfin nem volt, de volt vagy 5 szörfös, akik nagyon jól szórakoztak a nagy hullámokon. Egy adott pillanatban valami nagy szökött egyet gyorsan és azt hittem valamelyik szörfös, de hát az nem szökhet akkorát. Az volt a delfin amiért kimentem.

Nemrég visszaérkeztem Sedgefield-be a bázishoz, mert holnap megyek Grabouw-ba a másik bázishoz. Érkezik egy új csoport és kezdődik a munka. Grabouw egy szép hely, itt volt a harmadik tanfolyamom. Az ottani csoportról még nem írtam semmit. Az egy normális csoport volt, az egyedüli bajuk az volt, hogy nem igazán akartak rám hallgatni. Mindenképp sokkal jobb volt mint az első két tanfolyam. Unom a sok pötyögést és ha sokat írok ti is fogjátok unni az olvasást, így teszek képeket és majd képzeljétek oda a sztorikat. Még írok mikor lesz alkalmam.

54, 55

A nagy csúcskisérlet sajnos nem jött össze, különböző okokból, de főleg azért, mert egyedűl én voltam szabad és mindenki más dolgozott. Egyedül pedig nem akartam menni. A nagy túra helyett elmentem a néppel vásárolni. Érkezik egy 90 fős csoport és kamionnal mentünk vásárolni Amig hárman vásároltak, mi ötön járkaltunk intézni a bajainkat. Én a vizumomat kellett megérdeklődjem mert jár le, majd fizut kellett kivegyek stb... Qwa Qwa nevü városba voltunk, ami azt jelenti "Whiter than white", vagyis fehérebb mint fehér. A környéken van valami fehér homok és onnan kapta a nevét, de érdekes módon, az Apartheid ideje alatt 200 ezer feketét deportáltak ide. azért szar a sztori, mert a föld nem megmunkálható a környéken. Na de a város attól eltekintve fejlődött. Alább van egy pár kép a városról. Ketten voltunk fehérek az egész városban az egyik dél-afrikai kollégával. Minden szép és jó volt addig amig az egyik fekete oktató után kellett menjünk egy bárba. Bemegyünk egy ilyen kis gangba és a másik fekete oktató tart egy rövid útmutatót. "Tegyetek el telefont, pénzt és minden értékest úgy, hogy ti is nehezen tudjátok kivenni." Már kezdtem reszketni. Felmegyünk valami lépcsőkön, ott ül két pali, aki lemotóz, megtapogatja a hátizsákokat, hogy van-e fegyver vagy kés nálunk. A stresszfaktor csak nőtt. Onnan bemegyünk a bárba. Képzeljetek el 100 embert minimum kb. 400 négyzetméteren és ahogy belépsz abszolut mindenki megáll a tevékenységéből és téged néz és fütyöl. Rég nem voltam úgy beszarva. Elől ment a fekete oktató, utána egy angol önkéntes, aki mesztic, utána a dél-afrikai fehér oktató és leghátul persze én a beszari fehér oktató, aki szerencsére 6 hete itt van és a pofája nem teljesen fehér hanem piros a naptól. Valahogy megkaptuk a kollégánkat aki boldogan sörözött és biliárdozott. Ott vártunk amig szólt a vásárlóbrigád, hogy menjünk. Életem egyik leghosszabb órája volt. Jöttek oda egyenként a feketék, hogy ki vagyok, mi vagyok. Úton hazafele mesélem a kollégáknak, hogy bevoltam rezelve rendesen és ők erre: "láttuk, de nem volt miért aggódni, mert velünk voltál és ha mi ott vagyunk akkor nincs gond". Nem igazán tudott meggyőzni. Estére már nagyon fáradt voltam és úgy aludtam mint akit fejbeütöttek. 55 Ma megint ruhát mostam, fociztunk és majdnem sikerült összeverekednem egy itteni fehér oktatóval. Szerencsére nem lett semmi. Holnap utazok Grabouw-ba és ott leszek április 10.-éig. Írok, ahogy akad egy kis nett.