joi, 31 martie 2011

43,44,...53


Haha, az ördög farka még sem olyan fekete, mint amilyennek azt mondják. Minden féle formában megijesztegettek, hogy milyen szar lesz a tanfolyam. Csodák csodájára sokkal jobb volt. Nem mondom, hogy angyalként viselkedtek ezek a gyerkőcök, de már tudtam hogyan kell kezelni őket és kis szerencsém is volt: a szociális munkások is csatlakoztak. Aránylag hamar telt el a 10 nap és most várom a hétvégét. Itt minden héten kétszer változik egy oktató programja, soha nem tudod hol leszel jövő héten, kivéve ha 14 napos tanfolyamot tartasz :)). Jelenleg úgy néz ki vasárnap megyek Grabouw-ba. 5.-én kezdek egy 5 napos tanfolyamot. Holnap megyek fizut kivenni és költekezni Harrismithbe. Szombatra pedig nagy terveim vannak. 50 km-re vagyunk a világ második legnagyobb vizesésétől (Tugela-948m). Van egy rövid 2 órás túra, amely egy 3282 méteres csúcsra visz és onnan állítólag lehet látni a vizesést. A túra neve: Sentinel Hiking Trail, 2540 méterről indul és azon a 3282 méteres csúcson végződik, amelynek a neve Mont-aux-Sources. Alig várom! Viszem a gépet és ha lesz nett szombaton akkor teszek fel fotókat is. Amúgy a legnagyobb élmény a gyermekekkel a tanfolyamon a naplemente figyelése volt 2327 méteren.


Alább pár kép a gyerkőcökről és Zerge féle rend és fegyelemről :P.






luni, 21 martie 2011

8,9,10...42


Végre van kis időm írni. És persze van kis internet is. Az utóbbi pár hét írtó érdekes volt. Sok kajakozás és úszás után sikerült minden szükséges vizsgát letenni ahhoz, hogy oktathassak. Március elsején máris utazni kellett. Az első tanfolyamom 14 napos volt. 24 óra buszozás után megérkeztem a másik bázishoz. Harrismith nevezetű város mellett van. Itt minden tiszta hegy. Az alaptábor 1700 méter körül van. Onnan kiindulva az ideérkező csoportok a környékbeli hegyeket járkálják be. 2000 méter körül van minden túra és a legnagyobb csúcs 2327 m Babalebongi. A csoport ami értkezett 9 személyes volt és köztük volt olyan aki lopott, fegyverrel fenyegetett, verekedett, kokain, heroin stb. Az állam ad nekik egy második esélyt és résztvesznek egy csomó programon, többek között egy OB tanfolyamon. Persze ők nem akarnak részt venni ilyen dolgokon és a szociális munkások hazudnak nekik, hogy hotelbe lesznek, lovagolni fognak stb. A 9-ből 2 ember tudta, hogy sátorba fognak aludni. A tanfolyam maga nagyon vagány, rengeteg túra, sziklamászás, rappel, kenu és tevékenység. A probléma, hogy ezek a gyermekek egyáltalán nem értékelnek semmit ebből. Majdnem semmi nem tetszett nekik. Mindenért rinyáltak. Nem jó a kaja, sokat megyünk, süt a nap és minden egyébb. Pedig annyira egy vagány hely. Egyik nap túra közbe láttunk vagy 20 zebrát. Egész nap tudtam volna bámulni őket. Egy másik este mindenki sátorba volt és az oktató kolégámmal néztük a csillagokat. Hívtuk őket, de az sem érdekelte. Volt olyan nap is ahol lapáttal egymásnak szöktek, hogy őljék meg egymást. Szerencsére elmentek, de holnap érkezik egy másik rend. Állítólag ezek 5x olyan rosszak. A programom elég zsúfolt, ez a 10 napos tanfolyam után megyek egy újabb bázishoz, és így tovább április 19.-ig. Addig is minden nap sátorban alszok és majdnem minden nap összerakom és felszerelem. Olyan mintha csiga lennék. De már nagyon hozza szoktam.