sâmbătă, 2 aprilie 2011

54, 55

A nagy csúcskisérlet sajnos nem jött össze, különböző okokból, de főleg azért, mert egyedűl én voltam szabad és mindenki más dolgozott. Egyedül pedig nem akartam menni. A nagy túra helyett elmentem a néppel vásárolni. Érkezik egy 90 fős csoport és kamionnal mentünk vásárolni Amig hárman vásároltak, mi ötön járkaltunk intézni a bajainkat. Én a vizumomat kellett megérdeklődjem mert jár le, majd fizut kellett kivegyek stb... Qwa Qwa nevü városba voltunk, ami azt jelenti "Whiter than white", vagyis fehérebb mint fehér. A környéken van valami fehér homok és onnan kapta a nevét, de érdekes módon, az Apartheid ideje alatt 200 ezer feketét deportáltak ide. azért szar a sztori, mert a föld nem megmunkálható a környéken. Na de a város attól eltekintve fejlődött. Alább van egy pár kép a városról. Ketten voltunk fehérek az egész városban az egyik dél-afrikai kollégával. Minden szép és jó volt addig amig az egyik fekete oktató után kellett menjünk egy bárba. Bemegyünk egy ilyen kis gangba és a másik fekete oktató tart egy rövid útmutatót. "Tegyetek el telefont, pénzt és minden értékest úgy, hogy ti is nehezen tudjátok kivenni." Már kezdtem reszketni. Felmegyünk valami lépcsőkön, ott ül két pali, aki lemotóz, megtapogatja a hátizsákokat, hogy van-e fegyver vagy kés nálunk. A stresszfaktor csak nőtt. Onnan bemegyünk a bárba. Képzeljetek el 100 embert minimum kb. 400 négyzetméteren és ahogy belépsz abszolut mindenki megáll a tevékenységéből és téged néz és fütyöl. Rég nem voltam úgy beszarva. Elől ment a fekete oktató, utána egy angol önkéntes, aki mesztic, utána a dél-afrikai fehér oktató és leghátul persze én a beszari fehér oktató, aki szerencsére 6 hete itt van és a pofája nem teljesen fehér hanem piros a naptól. Valahogy megkaptuk a kollégánkat aki boldogan sörözött és biliárdozott. Ott vártunk amig szólt a vásárlóbrigád, hogy menjünk. Életem egyik leghosszabb órája volt. Jöttek oda egyenként a feketék, hogy ki vagyok, mi vagyok. Úton hazafele mesélem a kollégáknak, hogy bevoltam rezelve rendesen és ők erre: "láttuk, de nem volt miért aggódni, mert velünk voltál és ha mi ott vagyunk akkor nincs gond". Nem igazán tudott meggyőzni. Estére már nagyon fáradt voltam és úgy aludtam mint akit fejbeütöttek. 55 Ma megint ruhát mostam, fociztunk és majdnem sikerült összeverekednem egy itteni fehér oktatóval. Szerencsére nem lett semmi. Holnap utazok Grabouw-ba és ott leszek április 10.-éig. Írok, ahogy akad egy kis nett.





Niciun comentariu:

Trimiteți un comentariu